A gyakorikerdesek.hu-n próbáltam tájékozódni a melegséggel kapcsolatban, mert nagyon kevés információ jut csak el hozzám, és minden morzsájára kíváncsi vagyok. Persze, az én hibám, hogy ezzel az oldallal próbálkoztam, amikor köztudottan nem túl magas színvonalon is folynak ott beszélgetések, de ettől függetlenül már sokszor találtam okos megoldást a problémáimra az ottani kommenteket böngészve.
Pécsi egyetemista vagyok, 33 éves, mozgáskorlátozott és epilepsziás. Egyházi kollégiumban élek.
Másságomat felvállalom, de nem hirdetem, hogy meleg vagyok. Tudom, nem eget rengető dolog, de mikor mosni szeretnék, kiírom a nevem kötelező mosási névlistára és rendszeresen kiírják a nevem alá. hogy "buzi". Már nem is szólok a vezetőségnek. Szóltam, de nem tettek ellene semmit.
Az eset Újpesten történt, a Bródy Imre Gimnáziumban. Amikor bementem a napközis táborba, akkor elkezdtek a hátam mögött rólam beszélni, hogy én egy „mocskos buzi" vagyok ezután a tábortársam beszélt velük, hogy hagyjanak engem békén.
Buli után hajnalban a párommal sétáltunk haza. Útközben megálltunk a Wesselényi utca sarkán található török étteremnél egy gyrosra. Amikor leültünk a barátom a számra adott egy puszit, majd az egyik dolgozó néhány perc múlva odajött hozzánk, hogy "ne ott csókolózzunk, mert ugyan őt nem zavarja, de a többi vendéget igen, úgyhogy ne csókolózzunk..."
Valóban volt még két vendégük egy másik asztalnál, háttal nekünk. Nyilván őket nagyon zavarta.
16 éves korom óta meleg vagyok, ezért a család gyűlöl és különböző módokon tudomásomra hozzá ezt. Lelkileg nagyon össze vagyok zavarodva, mert nem tudom elhinni, hogy a saját családom nem tud elfogadni. Például olyan megjegyzések jönnek irányomba hogy "hülye buzi", "kár hogy megszültelek" , "ha ilyen vagy ugorj a vonat alá" és ezekhez hasonlók.
A mai napom szokásosan indult. Ébresztő, busz, reggeli es cigi. Nos, az utolsó ma máshogy volt. Egy BKV ellenőr jött oda hozzám azzal a kérdéssel, hogy végül is mi vagyok, fiú vagy lány? Mivel transznemű vagyok, sokszor kapok ilyen kérdéseket. Nem szerettem volna beszélgetésbe elegyedni vele, rávágtam hogy fiú, hátha akkor békén hagy es minden happy. Nem így volt.
Párommal sétáltam kézen fogva a Deák téren egy késő délutáni napon. Ahogy átmentünk a zebrán, egy huszonéves srác jött velünk szemben, majd ahogy közel ért minden megvetéssel a tekintetében odakiabálta: "Ti tényleg burnyákok vagytok!? Gratulálok!". Majd ment tovább.
Nekünk alig volt időnk felfogni, hogy mi történt, nekünk szólt-e, de igen.
2019-ben jelent meg az Antigender oldalon a "Hazafiaknak ajánlott Pride-programok bejegyzés, ahol időponttal, felsorolták a Pride hónap eseményeit, az olvasókat arra bíztatva, hogy látogassanak el a programokra és tiltakozzanak. Olyan megjegyzésekkel fűztek az eseményekhez, mint:
"Ezen az eseményen állítólag “szívesen látnak” heteroszexuálisokat is, hát kukkantson be, aki tud és olvasson be nekik!"
"A Margitszigeten is garázdálkodnak a ratyik."
“LMBTQI a gyerekem - katasztrófa sújtotta szülők és degenerált gyermekeik találkozója."
Toroczkai László 2020. Szeptember 30.-án blogbejegyzést hozott létre, ebben a bejegyzésben a Meseország mindenkié című könyvet kisgyermekeket célzó beteg, sátáni propagandakönyvnek titulálja és a könyvet a következő jelzőkkel illeti: "gonosz mesekönyv", "aberrált propagandát tartalmazó mesekönyv".
Budapesten a Margit hídnál 2021 augusztusában a barátnőimmel kézen fogva mentünk haza. Semmi különös nem volt, nagyon nevettünk valamin, amikor egy férfi ránk üvöltött, hogy rohadt buzik.