2011. tavaszán éjfél körül a barátnőmmel ketten indultunk hazafelé gyalogosan, két-három szatyorral megrakodva az érdi Tescóból. Kézenfogva haladtunk a parkolóban, csöndesen, amikor észrevettük, hogy a bejáratnál ücsörgő feketeruhás alakok közül egy követni kezdett bennünket. Többször odakiabált, hogy "buzik, mocskos buzik!"

A hideg miatt több réteg pulóvert hordtunk, férfi ruhadarabokat viseltünk, illetve a hajunk is rövid, fiús - ez adhatta az "ihletet". Nem vettük magunkra; némán, csak egy kicsit nagyobb léptekkel haladtunk tovább. Végül odaért hozzánk és tovább szitkozódott. Megfordultunk, és nyugodtan, normál hangerővel megkértük, hogy hagyjon minket békén, nem szeretnénk balhézni. Tehetetlenségében fel akarta pofozni a barátnőmet, de végül csak odalegyintett neki és nekem is, amikor a kezéhez kaptam. Bizonyos, hogy fiúknak, fiú-fiú párnak nézett bennünket.
Eközben odaértek a többiek is: mind lányok. Értetlenül ácsorogtak a háttérben. Hiába mondtuk a srácnak, hogy ne akarjon megverni bennünket. Tovább hőzöngött.

Végül barátnőm felhúzta egy pillanatra a pulóverét és megkérdezte tőle: "Nem láttál még női mellet? Nem láttál még cicit?" Erre a srác megrökönyödött és hirtelen hátrálni kezdett, pár lépést. A lányokból álló társaságból páran megpróbálták lefogni, magukhoz húzni, leszidták. Nagyon meglepődtek ők is. Az egyikőjük (kicsit később egy másik is) odajött hozzánk és kérdezgetni kezdett arról, hogy leszbikusok vagyunk-e, ha igen, miért, kicsit kérdezősködött a szexuális életünkről, szokásainkról is, miért öltöztünk fiúsan stb. Látszott rajta, hogy zavarban van, de igyekezett könnyedén felfogni az esetet, közben korholni a támadót. Együttérző és érdeklődő akart lenni, úgy-ahogy...

Körülbelül tíz perc, negyedórányi buta beszélgetés és bocsánatkérések sorozata után elengedtek bennünket. Szerencsére semmi komolyabb bajunk nem történt és leginkább ők ijedtek meg, de egyáltalán nem volt kellemes élmény. Sőt...